Facebook

Sokorópátka

Deutsche Version
 
Képeslapküldés

GPS koordináták: 47.48288, 17.70149

A település Győrtől, a megyeközponttól 28 km-re, délre helyezkedik el. A Sokorói-dombság, a Bakony egyik nyúlványa. A Kisalföld és a Bakony közötti átmeneti terület. Három völgye közül egyik a Sokorói völgy. Ennek az utolsó települése Sokorópátka. A megye egyik leghosszabb faluja a maga 7 kilométerével.

Megközelíthető a 8309. számú úton Győr-Ménfőcsanakról Tényőn keresztül; vagy a 8302. számú, Kisbért – Pápával összekötő út felől a Gic községbeli elágazáson keresztül gépkocsival illetve autóbusszal. Autóbusz megközelítéssel a győri járatok ajánlatosak. A Tatabánya–Pápa-vasútvonalon Gic községben van a legközelebbi vasúti megállóhelye.

Termszeti szépségét a falu határát felölelő erdők, a domborzati viszonyok adják. Kiváló a rálátás a Bakonyra illetve a Kisalföldre. A szőlőjéről és ízletes málnájáról híres községben még fellelhetők a népi építészet emlékei. A falu közelében található Vadalmás nevű terület vadászházánál juthatunk el a tájvédelmi körzetbe (Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet).

Első írásos említése 1258-ben volt, amikor a mai faluhoz a dombvidék nyugati vonulatának – a Sokorónak – teknő alakú völgyében fekvő Potkát Egyed comes a zsámbéki premontreieknek adományozta. 1482-ben a pálosok zsámbéki, később pedig pápai monostorára szállt. Volt itt birtokrésze a pannonhalmi apátságnak is. Maga a település nyilván az adományozó oklevélben körülírt területen volt, hisz ez a Pátka – Nagydém határának északkeleti csücskét foglalta el, északnyugat felé pedig Kajárral volt határos. Délről Répás – a község mostani határaihoz tartozó terület – mint külön határokkal jelölt település szerepel. A mai Sokorópátka helyét 1323-ban a Szt. Márton apátság birtokaként említik. Egyéb írásos említései Pathka, Patka formában 1358-ra, 1387-re, 1453-ra, 1490-re datálhatók. Egy 1527-ből származó oklevél a falut szintén Patka néven említi. A törökök környékbeli megjelenése más településekkel együtt ennek pusztulását is okozta. 1592-ben Dereskey Demeter, mint enyingi Török István képviselője tiltakozott a pápai városhoz tartozó pátkai erdők elfoglalása ellen. 1621-ben pedig Bethlen Gábor átirati levelében Pátkát, mint pusztát említi, mint a lövöldi perjelséghez tartozó birtokot.

Húsz évvel később, 1641-ben viszont a Skothinszky János pápai pálos perjel nevében eljáró Radich Miklós Győr megyei főbíró tiltott mindenkit Pátka birtokba vételétől. A pápai pálosok birtokjoga fönn is állt egészen a rend megszüntetéséig. A névadó település minden valószínűség szerint a Várhegynek és Harangozónak nevezett terület környékén lehetett. Ezt a még ma is élő faluhely dűlőnév is megerősíteni látszik. A pálosok pátkai pusztájához tartozó hegy promontoriális hasznosításának megerősítését az 1765. május 20-i keltezésű hegyközségi szerződés bizonyítja. Eszerint a tényői határtól a Szt.-Mártoni gyalogúttal a gici határig érintett terünotletet szőlők tsinálására kiadták.

A mai – újratelepült – község történtének innen számítható a kezdete. A névazonosság könnyen magyarázható Pátkapusztának – mint birtokigazgatási helynek – továbbélésével. A vállalkozó környékbeliek 1766. január 1-jétől számítva nyolc évet kaptak a hegy megnottisznottínottánotsánotra, szőlőkkel való betelepítésére. Új helyzetet teremtett a rend megszüntetése. A kimért szőlőterületen kívüli rendi birtok kincstári kezelésbe került. Megjelentek a továbbra is Pátka-pusztán székelő bérlők, akikkel nem kevés gondja támadt a hegyközségbelieknek. Az 1765-tel kezdődő szakasz a megtelepedés első és legfontosabb időszaka. A XIX. század végére azonban jelentősen megnő az Amerikába véglegesen vagy ideiglenesen kivándoroltak száma. Lakói elsősorban szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Így kaphatta a község a „kenyeretlen Pátka” nevet, ugyanakkor a „gyümölcsös Pátka” nevet is.

Nem véletlen, hogy az erdők közvetlen közelében élő erdőbirtoklásból kizárt lakosság körében az erdőhasználat különböző szokásai is kialakultak, a gombázástól a téli tüzelő beszerzéséig. Az ölfavágás, folyamatos erdei munka még a 60-as évek közepén is rendszeres vagy idényjellegű tevékenység volt. Az ún. Nagyatádi-féle földreform enyhített gondjaikon azzal, hogy a házhelyek juttatása mellett a vallásalapítványi birtokokból szántóföldhöz is juttatott családokat. Ennél jelentősebb volt az 1945-ös földreform újabb házhely- és szántóföld-juttatásai révén.

A falu 1934-ig a Tényői Körjegyzőséghez tartozott, utána önálló 1977-ig. Ekkor a Tényői Községi Közös Tanács társközsége lett. 1990 után ismét önálló a községi önkormányzat. Az itteni gazdálkodás lehetőségeit nem csupán a szűkre szabott tér, hanem az erősen kötött anyagos talaj is befolyásolta. A megélhetés biztosítéka az ugyanolyan nagyságú területen elvégzett – szerencsésebb határú településekhez képest – dupla vagy tripla munkaenergia volt. Mindemellett a falu határa kiválóan alkalmasnak bizonyult egy önellátásra, belterjes állattartásra épülő mezőgazdálkodásra. Kiegészítő jövedelmet századunk első felében a gyümölcstermesztés, később az intenzív állattartás biztosított az embereknek. A málna és egyéb bogyós gyümölcsűek lassacskán a mezőgazdasági terület üde színfoltjává válnak. A termelőszövetkezetet 1959-ben szervezték meg, a megyében az utolsók között. Később egyesítették a tényői termelőszövetkezettel. Ennek felszámolása után – az 1990-es évektől egészen napjainkig új birtok- és gazdálkodási viszonyok formálódnak.

A településnek az 1898, évi IV. törvénycikkel megállapított neve lett Sokorópátka. Az 1900. évi hivatalos helyiségnévtárban még Pátka néven szerepelt. A Sokorói-dombvidék lakott helyei közül ez az, mely viseli a „Sokoró” megkülönböztető jegyet.[4] A falu 1934-ig a Tényői Körjegyzőséghez tartozott, utána önálló. 1977-től a Tényői Községi Közös Tanács társközsége volt. 1990-től ismét önálló község lett.

A közég közintézményei jó állapotban vannak. Művelődési Házát 1932-ben,a községházát 1934-ben építették. 1992-ben új orvosi rendelővel gazdagodott a község. Infrastrukturális fejlődésében nagy lépésvolt az 1960-ban bevezetett villany. A helyi utakat először 1965-ben majd 1967-ben újították meg nemcsak az átmenő, hanem a helyi közlekedés könnyítésére is. A gici út és aRavazd irányába kiépített erdei aszfaltozott út gazdasági érdekeken túl ,a jobb megközelítést és kapcsolattartást is szolgálja. A szennyvíz és földgáz hálózata kilencvenes évek végén egyszerre lett kiépítve. Utána a közutak lettek helyreállítva.

Népszokások:

  • szentestei mendikálás
  • húsvéthétfői locsolás
  • a májusfa állítás
  • templombúcsú minden év október második vasárnapján

Látnivalók:

  • Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet
  • Római katolikus templom (1913). Romantikus stílusú épület. A templom előtti kertben I. világháborús hősi emlékmű és Mária-szoborfülke
  • Általános Iskolában az elmúlt 100 év iskolatörténeti gyűjteménye látható.
  • Néprajzi kiállítás
  • Vörösbarátok vára, Pálos kolostor (rom)
  • Táj
  • Utcakép
  • Kőkereszt
  • Honfoglalás emlékmű
  • Milleniumi emlékkereszt
  • Világháborús emlékmű
  • Helyi lovas vendéglő

Vendéglátás:

Sokoró Fogadó

9112 Sokorópátka, Főmajor

Telefon: (96) 549-002; (20) 389-1323

E-mail: soklofog@axelero.hu

Szofi Vendégház

Telefon:

E-mail: muzso31@freemail.hu

Falusi szálláshely

6 fő szálláshely, reggeli

Cím: 9112 Sokorópátka, Kossuth L. u. 92.
Tel:

Bogdányi Mária

Nordic Walking oktatás botkölcsönzéssel és túrákkal

Tel:
www.setagalopp.hu

Helyi termékek:

Szél József

Sokorópátka, Fő u. 22.,

Telefon:

Pedró Pékség – pékség, pékáru

Sokorópátka, Széchenyi u. 12.

Telefon:

Önkormányzat elérhetőségei:

9112 Sokorópátka, Öreg utca 1.

Telefon:

Forrás: www.sokoropatka.hu, wikipédia.

Kötelező arculati elemek